ilyen formában. Mert most egy éves leszek, és végre kitaláltam, hogyan fogom megértetni magam. Anyáék végre rjöttek, miért betegeskedtem hetek és hónapok óta, középfültőgyulladásom volt, amit sosem kezeltek ki, mert nem gyanakodtak rá. Nórinak elérkezett a vakáció. Sokat tanítgatom őt is. Fürdőzünk a teraszon, eszünk és pakolunk. Nagyon elfoglaltak vagyunk.

Képzeljétek, megtaláltam a hangot velük! Igen, a felnőttekkel. Nehéz volt, ésszerűtlenek, és figyelmetlenek sokszor. Most viszont nem kell többé itt szólnom, mert mindent jelezni tudok nekik, és mindenkivel meg tudom értetni magamat, hála fejlett mimikámnak!

Sokan olvastatok engem, bár egy dög voltam az írásban, nem nagyon iparkodtam mindenről számot adni.

Ki lettem hát egy év alatt?

Én vagyok Böcz Kamilla Zoé, a Kami vagy a Milla. Akkora vagyok, hogy épp kényelmesen be tudok kukucskálni a kádba, lábméretem 18as, vagyis a legkisebb gumitalpas kiscipőt tudom büszkén viselni. Hajam nagy és lobogós, rendszerint egy hajgumi vagy egy csat alkotja frizurám alappillérét.  És ami a legfontosabb, sokkal de sokkal több eszem, van, mint hiszitek!!!

Úgy lennék korrekt, ha már egy fényképet is ide biggyesztenék, nem mintha nem hinnétek el, hogy valós történelmi kortárs személyiség vagyok, és cuki, és gyönyörű, hanem csak úgy, hogy lássátok a cserfességet a szemeimben, és ne aggasszon benneteket, hogy nagyon jól megállom majd a helyem továbbra is ebben a napsütéses-viharos világban!

Adios, kedves olvasóim!

Kamilla, akit nagyon szórakoztatott ez a blogos játék itt az interneten

Van egy két új játékom, egy új szandim, ezzel hivatalosan is mobilis vagyok. Hogy miket játszom? Mindent. Etetek babákat fecnikkel, beszélgetek, autózok berregve, és van egy kirakója Nórinak Pakson, aminél egy lécből udacskk állnak ki, amire mindenféle lukas formát kell ráilleszteni, úgy, hogy a rudacska áthaladjon a formába fúrt lukon. Na én ezt nyomom, de úgy, hogy a rudacska átmérője fél centis körülbelül, és a lukacskák szintén. Nem tudom tisztában vagytok-e az emberi fejlődés léptékeivel, de tudjátok, hogy én maga, előtt haladok, pont úgy mint Nóri - a mama szerint, mert a családban a másik 3 éves kislány, sokkal szeleburdibb neveletlenebb. Hiába hiába. Elégedettek vagyunk. Egy gondom van, a köhögés nem tud elmúlni. Ez elszomorít, mert nem használ a gyógyzser, anyáék most fognak másikat nézni nekem.

Van a láz. És én lázas lettem. Elaludtam este ahogy kell, aztán felébredtem, és Apa mondta, hogy forró vagyok. Nem voltam forró, hanem pont hogy vacogtam, Megmérték a lázam, és kiderült, hogy 39.9. Hideg vízbe ültettek, telefonáltak, kivettek, megmérték a lázam, megint meleg vízbe ültettek. Kivettek megmérték, visszaültettek. Üvöltöttem, utáltam, mondtam, hogy ne, légy'szi ne csináljátok ezt velem! Hagyjátok abba, pici vagyok, fáj nekem, vegyetek ki. Csináljatok nekem jót, ne rosszat. Végre 38.7 lett, mikor hallottam, hogy még két tizeddel több mint kéne, már gürbült a szám, hogy visszatesznek, de csak megsett rajtam a szivük és kaptam enni, utána meg felfrissültem, játszottam 3ig és elaludtam. Azóta eltelt másfél nap, mindig alszom és fázom. Éjjel megint volt fürdés, nem szerettem. Ma pedig lement a lázam. Nem tudom mik történtek, mert aludtam aludtam aludtam, alszom és Anyáék remélik, aludni is fogok, míg ezt a betegséget el nem felejtem.

Van nekem egy kis piros fodros fürdőruhám, na abban töltöttem órákat a vízben Anya és Apa karjában. Mennyit játszottam, beszélgettem. Az első csobbanás után két óra múlva kivettek, és lefektettek a babakocsiba, pedig mennyire maradtam volna még a vízben. Hiába, nem mai gyerekek, kevesebbet bírnak már. Ettem és elaludtam. Tali hassal aludtam egy jó nagyot, 2-3 órát. Mikor felkeltem, ismét felöltöttem az úszódresszt és belevtettem magamat a habok közé. Egy flakonnal játszottam, utánaúsztam, levadásztam.

Anya és Apa le akart merítenia  víz alá, de ez csak feldühített, a tudtukra adtam, hogy nekem ez nem tetszik, és ne is próbálkozzanak. Anya szerint nincs már meg az a reflexem, hogy ne vegyek levegőt víz alatt. Hát engem nem érdekel, de ne tegyétek a fejem többet a víz alá, megétettük egymást? Szerencsére nem erőszakoskodtak.

Aztán megbeszélték, hogy engem felöltöztetnek megetetnek és indulunk is haza. Anya volt a sofőr, és Apa autóját vezette, ami kicsit idegesítette, mert mindig azon hisztizik, hogy a saját autóját szereti vezetni, mert ahhoz szokott hozzá. (Pláne hosszú fárasztó napok végén.) Engem felöltöztettek, betettek a babakocsiba, aztán öltözködni kezdtek, pakolni, csak itt ne maradjon valami, csak el ne felejtsenek valamit. Kétszer átbeszélték, hogy minden megvan-e. *Kajaaa a kajáááám* - suttogtam, de semmi. Kitoltak, bevágtak az ülésbe, felakasztották nekem a tehénkét sovány és ehetetlen vigaszként, és beültek előre mint akik jól végezték dolgukat. Pakson ébredtem korgó hassal. Ahaa Apa bemnet abba a tescoba, biztos kapok valamit onnan - reménykedtem naivan. Apa viszont 4 üveg sörrel és két édességgel tért vissza. Kezdtem feladni. Áttoltak babakocsival Andiékhoz. A konyhába, már a konyhában voltunk! Teljesen ki voltam. Hogy lehettek ilyen feledékenyek?? - dúltam fúltam magamban, és csak Anya foghatott, mindenki másnál üvölteni kezdtem. Én déli egy órakor étkeztem utoljára!!! Na este 9kor mikor Apa már két három ízben megsértődött, hogy nem engedem, hogy dajkáljon, na végre az én okos Apukámnak beugrott, hogy elfelejtettek megetetni. Azért végül jutott nekem is...

Beköszöntött a forróság. A lábam zoknivonalig barna, alatta fehér. Magam sem értem, kit is okolhatnék ezért. Anya előkereshetné nekem a napszemüvegemet, mert nekik bezzeg van. Nagyon jót babakocsiztunk, jöttem mentem kint. Újabban anya kivisz a teraszra és a földön játszunk. Volt nálunk egy néni, akitől kaptam egy tehenet, Nonó meg kapott a mamától egy sapkát hellókittiset - vagy milyet. Abban is aludt. Grenike hozott nekünk egy szekrénnyi ruhát Angliából (Nonó azt hiszi ám, hogy Anglia egy bolt, és nem egy szigetország európa észak-nyugati csücskében, de ne mosolyogjátok meg ezért, még olyan kis kajla bizonyos dolgokban.) Mama nyári fejfedőt szerzett nekünk, Tomi (aki a kedvenc játékom) nekem adta a régi babakocsiját, amin még napernyő is van, és én abszolút kilátok belőle. Mindenünk van. Anya kénytelen lesz rendet tenni, hogy megkerüljenek a csatjaim, meg a napszemüvegem, mert szombaton láttuk, hogy nem babra fog menni itt a játék. Megismertem egy másik babát, Csengét. Olyan idős mint én, csak nekem több hajam van, neki meg több foga, ő egy fejjel nagyobb, viszont én már állni és lépdelni is tudok. Neki barna szeme van, nekem meg kék. Ő eszik húst, én meg még csak májat ettem egyetlen egyszer. Szóval tudjátok mit? Semmi közös nem volt bennünk, egyedül az, hogy mikor apa bevitte anyát a hasában velem a kórházba, Csenge anyukája aznap vitte haza Csengét a kórházból. Azt mondták, még fogunk találkozni, aminek én mindenképpen örülök, mert lesz még egy barátnőm.

Mentem kedveseim,

jóészakipuszi MINDENKINEK!

-et tettek a felnőttek. Rájöttek, hogy én szeretek enni, csak az ipari bio- és nembiobbipempőket utálom. Megértem a buzgalmat, hogy miért próbálkoztak ezzel, de előtte anyának és apának kellett volna leülni, és kipróbálni, milyen is testük arányaihoz mértem mondjuk 6-7 dl őszibarackos bébiételt benyomni. Fújj és blöeeee.

Mama kivett nekem a finom felnőttlevesből krumplit répát fehérrépát, összetörte, na aaaz igen, az már határtalanul fogyasztható volt. Mama azt is megígérte tegnap este, hogy engem elaltat, és lent lehetek vele, hogy Apa és Anya pihenhessen. No, azért ebéd ide-oda, ebben már nem voltam benne, és csak üvöltöttem megállás nélkül. Fél óra múlva teljesült ismét uralkodói akaratom, és felvittek engem. Akkor még fél órát üvöltöttem, hogy ilyen galádság többé eszükbe se jusson, aztán elégedetten bevágtam a szundit, és fel sem keltem 5ig. Hagytam őket aludni. Tegnapelőtt egyébként Grenikénél aludtunk, Anya össze-vissza hajkurászta a kutyát, nehogy arcon nyaljon engem a barátság jegyében. Aztán másnap elmentünk Paksra, ahol velem együtt éppen 20an voltunk, gyerekek és felnőttek. Az tetszett, minden tetszett, leszámítva az esti akciót, ami teljes egészében zsenge egyéniségem ellen irányult, azt viszont már megbocsájtottam azóta, és most a szőnyeg mintáival játszom, közben pedig diktálom Anyának, mit írjon, viszont most szellemi képességeimet a kirakós játék kirakására fogom fordítani, így abba is hagyom, mennem kell. Csók, kedves olvasóim.

Eddig kúsztam, de eztán mászok, ja és épp a délelőtti szunyókálásom előtt osztom ezt meg olvasóimmal és alattvalóimmal, miközben a rózsaszín kis elefántomat lengetem a fülénél fogva, ami igen nagy szórakozásomra vagyon.

Eddig kúsztam, de eztán mászok, ja és épp a délelőtti szunyókálásom előtt osztom ezt meg olvasóimmal és alattvalóimmal, miközben a rózsaszín kis elefántomat lengetem a fülénél fogva, ami igen nagy szórakozásomra vagyon.

Felettéb fontos dolgaim akadályoztak a híradásban. Növesztettem egy fogat, felálltam, és elvittem Apáékat, Nonót meg Andiékat nyaralni. Sétáltunk, és fürödtünk. Aludtunk, ettek. Ait viszont én a legjobban szeretek, fürödtünk!!!! Másfél órát is képes voltam bennt lenni, apa meg anya le-le merített engem a víz alá, de megbocsájtom. Voltunk kosármeccsen is, és én alkalmaztam a tapsolást, egészében véve minden lenyűgözött, aztán elnyomott az álom. Ma vásárolgattam Anyával, aztán megetetett a teraszon étellel - pedig én csak a tejet szeretem. Melinda a babysitter is vigyázott rám ma, de neki ám nem mutatom meg, hogyan fogok felállni. Hóha, még mit nem. Még nem, nem. Majd.. várjatok csak.

Ja ma shoppingoltam egy fürdőruhát magamnak, pirosat, fodrosat gyönyörűt, lazán.

Csók Nektek!

Okosodnak körülöttem a felnőttek. És nemcsak arra gondolok, hogy észrevették, kinőtt egy fogam, nemcsak arra gondolok, hogy rájöttek, hogy családtag vagyok és a asztalnál a helyem végre, hanem arra is gondolok, hogy egész értelmes játékokra tudom őket rávenni, elmutogatják nekem az arc részeit ha ösztökélem őket, tudunk zenélni, versenyt kúszni, és megcsinálnak nekem bizonyos dolgokat megfelelő irányítással. Fejlődnek fejlődgetnek. Ja, és nagypapi teljesen odavan értem újabban. Hát lábra kell állnom, hogy bizonyos generációk észrevegyenek, na dehát ez van. Okosodnak folyton folyvást.

csináltam ma, és legfőképp sokat üvöltöttem. Anya és Apa idegei megsínylették, de jelentem, hogy kinőtt az első fogam, feltérdeltem és felálltam félig meddig, aztán majdnem fel is ültem a kiságyban. Ja, és még valami történt, megettem életem első kekszét is. Így vagyunk.

Mostanában lepotyogok az ágyról, és mindenhonnan, ahonnan csak lehet. Anya a vastag pihe puha ágyelőn altat, aztán meg felébredek és fogalmam sincs hol vagyok. Kétszer ébredtem az ágyon, akkor nem szóltam, hanem lekommandóztam fejjel előre. Leengedték a kiságyat is nekem, de ott játszani szeretek, nem aludni. Most akkor ez hogy lesz?

Nórinak van egy órája, ami fél 4-et mutat. Egy színes fa karkötő. Azzal én nagyon szeretek játszani, ha Nóri észreveszi, hogy én azt megkaparintottam, akkor nyomban neki is kell, mert az az övé. Háhá.. Nórikám, csak nem gondolod, hogy elveszed a játékomat?? Mama úgy gondolta átverhet, mert kicsi vagyok, javasolta Nórinak, hogy adjanak a kezembe egy kisautót, én meg majd elengedem a karkötőt. Kedves Mama és Nóri, korábban keljetek legközelebb, mert ennél körmönfontabbnak kell lenni, ha engem akartok átverni. A kisautót olyan messzire hajítottam, hogy csak úgy pattogott a parkettán. Az órába belekapaszkodtam két kézzel, és tüntetőleg elfordultam, sértő volt ez a lanyha trükközés. Megfosztottam őket társaságomtól és remek történeteimtől. Ekkor Apa és Anya értesült az eseményekről, az volt a véleményük, hogy Nonó egy irígy kutya, én meg egy konok macska vagyok. Mi az, hogy konok? Mondja már meg valaki!!!

Alig van időm írni Nektek. Hogy miket művelek? Pakolok, kostólgatok mindent, kommandós lettem, és hason kúszva fedezek fel mindent. Ma azt mondtam Apa Apának, Anyának meg azt mondtam dádádádádádáddááááá és pffff. Mert ő ezt is megérti, majd ha nagyon muszáj lesz, beszélek vele is értelmesen. Egyelőre még ért engem.

Anya felfedezte, hogy én szeretem az új zajokat, és odaadta nekem Nóri dobját. Helyes kék dob átlátszó hártyával (vagy hogy hívják a tányéros részét), és két műanyag piros dobverőt. Azóta naponta órákon keresztül gyakorolok. Anya írt papírra egy verset, ottfelejtette mellettem, míg én aludtam, aztán felébredtem, és megkóstoltam. A sarkát elrágtam és  épp egy versszakhoz érkeztem volna, mikor megállított. Pár órával később sikerült megszereznem még két füzetlapot, és tovább hódoltam a papírevés élvezetének, míg le nem buktam. Maradt a dob nekem mára, mert anya elrakta a papírt magas polcokra. Ja és elfogyott a popsitörlőm, a DM-be készülődünk.

Tudok mászni STOP

mert Anya és Apa beköltöztette ma a kiságyamat a hálószobába, és nagyon csinos helyet csináltak nekem. Most Anya altat engem, zenét hallgatunk, de még megkértem, írjon pár szót, mert Anya napok óta semmit sem írt, végig betegeskedett. Én is beteg vagyok, Nonó is beteg volt. Nem is ment el a farsangra, de Anyával itthon csináltak farsangot. Nóri rózsaszín hercegnő volt, Anya fehér királynő, én a néző, Apa meg aludt. Először felöltöztek, aztán kisminkelték magukat, Nóri rózsaszín szemhéjpúdert körömlakkot és rózsaszín szájfényt választott. Aztán mikor mindenki felöltözött, kezdődött a tánc. Anya és Nóri énekelt és táncolt. Sokat táncoltak. Egy dalt Anya énekelt, egyet Nonó, pörögtek-forogtak, vonatoztak is, Nóri volt a masiniszta. Aztán eltáncolták a kacsatáncot, és Nóri ekkor elfáradt. Anya pedig megkínálta farsangi sütivel, ami szív alakú volt, lekváros, és Mama sütötte. Tegnap Mamáéknál voltunk Pakson, de nem jöttek át a Zsófikáék, ami rossz volt, de Papával és Mamával jót játszottam azért, nekik nagyon jó vicceket tudok mondani, és meg is értik mindig, sokkal okosabbak, mint Anya és Apa. A nappaliban, a kiságyam helyén van most a játszóhelyem, de hamarosan az egész nappalit beveszem. Ma megtanultam elhagyni a játszószőnyeget. Morzejeleket küldtem anyának a lamináton. Felemeltem a kezem, és odavertem, bumm bumm bumm. Anya meg dobbantott: bumm bumm bumm. Ekkor megpróbáltam, hátha négyet is tud: paff paff paff paff. Máris lehasalt hozzám, és dobolta: paff paff paff paff. Ezen jót nevettem, és 5-10 perc alatt sikerült kiderítenem, hogy anya ritmusérzéke 8 ütemig terjed, többet nem tudott megjegyezni és hibátlanul visszaadni. Zenész sem leszek, ha az ő zenei készségét örököltem.

Anya rájött mi a bajom. Anya rájött miért nyűgödlöm. Ahogy elnézem az öregek reakcióidejét és éberségét, nem vágyom, hogy a matuzsálemi 30 év rámköszönjön. Pedig mondtam én, tudtam én. Hát hallgat rám valaki? Hát figyel rám valaki? Hát nem. Nézzetek meg figyelmesen. Jobban. Mi hiányzik? Mosolygok. Mi hiányzik? Na?? (Butaságok vagytok.) Hát persze, hogy nincs fogam, de most növesztek. Még sehol sincsenek, de én már érzem, hogy valamennyi egyszerre akarja áttörni az ínyemet, durván és agresszívan. Félek ettől az elemi erőtől, ahogy azok a kemény fogacskák mozgolódnak, készülődnek, dühös vagyok, mert feszít, nyúz, rágok mindent. rágok rácsot, műanyagot, rágom a zongorámat, a tehénkém fülét, anyát mindenhol rágom, az ujját, a körmét is (anya az a körömlakk ocsmány ízű, vedd le, mosd le, tüntesd el. Nem tetszik..) Anyát rágtam tegnap este órákon keresztül, anya meg egyre dühösebb lett, hogy én csak rágom, apa csak pokerezik, én csak rágom, sötét van és sosem lesz vége az estének. Ma meg takarított, na ettől én lettem dühös, és csak ordítottam és ordítottam. Erre magával vitt porszívózni, magával vitt főzni (én is meg akartam keverni az ujjammal a brokkolit, de nem szabadott). Magával vitt teríteni, és vasalni is, de az nem működött, úgyhogy visszatett engem. Közben veszekedett apával, mert ő is átvette az idegességemet a rágás miatt is, meg hogy hozzon nekem gyóygszert. Apa kénytelen votl kijönni a dolgozóból és gyógyszert hozni. Akkor anya megenyhült, de csak annyit mondott apának, hogy "még szép, ez a minimum." aztán már minden rendben volt, a terítést nem szerettem, de elkísértem anyát. Ha anyát járműnek tekintem, akkor be kell ismernem, hogy olyan hátas, amit még nem tudok megfelelően uralni és kormányozni. De dolgozom, dolgozom az ügyön rendületlenül, csakhát korából adódóan nem éber és nem szemfüles, meg csökönyös is, arra megy amerre akar, hiába vannak színes érdekes dolgok, árnyékok vagy levelek valahol, őt nem érdekli... fejlesztenem kell az ízlését is. No annyi mára, még egy két tornagyakorlatot írtam elő anyának, ezek végrehajtását a legszigorúbban leellenőrzöm, aztán aludni térek.

P.s.: Van egy tükröm. Azt játszom, tükröm tükröm tükröm mondd meg nékem, ki a legszebb-e vidéken? Válasz: Szép vagy szép vagy Kiskamika mindenek csodálnak a vénséges Hófehérke meg rútabb tenálad. Mondom és nevetek. Tök jó! Kipróbálhatjátok!

Nincsenek velem megelégedve... pedig én magammal meg vagyok. Sosem hagyom őket aludni, ma éjjel például ment a lávalápa, én meg hasra fordultam, és annyira meg akartam fogni azokat a színes buborékokat benne, hogy órákig jól szórakoztam, Anya reggel azt mondta Apának, hogy ő nem jól szórakozott. Valahogy meg kell békülnünk, mert nem is eszem többet, nem vagyok hajlandó ilyen kondíciók mellett bébiételt enni. Sztrájk van.

Mostanában az üveges ételek iránti lelkesedésem alábbhagyott, szinte két-három napja nem is ettem. Amúgy nagyon jól elnevetgéltem Anyával, Apával. Kezdem kapisgálni miről szól a kukucs játék, meg anya tornázásánál a felülések. Mikor rám néz nekem nevetnem kell, aztán leereszkedik és megint rámnéz. No de most már elvihetnétek valahová engem, hogy ne csak ilyen gyermeteg dolgokról írjak ide!!! Programokat nekem!!!